A rhythm & blues a 40-es és 50-es években a "fekete" szórakoztató zene szinte minden kifejezésformájának gyűjtőmedencéje volt, miközben a 40-es évek swing- és jazzelemeit is magába olvasztotta; kiváltképpen a boogie-woogie-éit, amely egy jazzel rokon blues piano stílus. Eltekintve attól, hogy a rhythm & blues esetében a feketék tánczenéjéről van szó, a fehérek számára főleg a használt szexuális metaforák voltak elfogadhatatlanok. Kampányt indítottak azon disk jockeyk ellen, akik hasonló zenéket szolgáltattak, ám ennek következtében a fiatalok körében egyre nőtt az érdeklődés a "tiltott" zene iránt. 

A rhythm & blues letisztult formájában került kapcsolatba a fehérek country & westernjével, ami aztán Rock & Roll-ként vált ismertté. Ezt a zenét egyre több "fekete" rádió játszotta, sőt a "fehér" adók is egyre szívesebben sugároztak ilyenfajta számokat. A fehér zenészekre is nagy hatással volt a Rock & Roll ritmus, s ez beindította a zenei ipart. Chuck Berrytől a Maybellene volt az első olyan szám, amely fekete zenésztől származott, s cover-verzió nélkül is megtalálta az utat a slágerlistára.
1954-ben jelent meg az amerikai piacon a Chords nevű fekete csoport lemeze, az Sh-Boom. Néhány zenetörténész ezt tekinti az első Rock & Roll slágernek, amely mély felháborodást váltott ki az idősebb generációból. Ez a kritika és a fiatalok belőle eredő tiltakozása egy új lendület kezdetét jelentette. A rhythm & blues "kiélezett" formája, a Rock & Roll, a felnőttek világa elleni tiltakozásként fejlődött ki, melyhez inkább Perry Como vagy Frank Sinatra szórakoztató zenéje állt közelebb.

 

 

 


Hírlevél feliratkozás

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre,

hogy értesülhessen táncos rendezvényeinkről, tanfolyamainkról!

FELIRATKOZÁS